Ágoston András

Földosztás Alagon

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 8. évfolyam 2. szám (2015. szeptember), 8-12. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

1945. március 15-én született meg a földosztásról szóló 600/1945. számú miniszterelnöki rendelet, ami kimondta többek között az 1000 katasztrális holdat meghaladó földbirtokok teljes kisajátítását. Alagon csak egy nagybirtok volt, a Magyar Lovaregylet 1151 katasztrális hold 725 négyszögöl összterületű gazdasága,[1] melyből kb. 477 katasztrális hold állt közvetlenül mezőgazdasági művelés alatt.[2] A községben lényegében szinte csak a Lovaregyletnek dolgozó gazdasági cselédek végeztek életvitelszerűen mezőgazdasági munkát. Ugyanakkor a 600/1945-ös rendelet korlátozta a mintagazdaságok felosztását,[3] így egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy a teljesen speciális célokért megalakított lovaregyleti gazdaság a földreform hatálya alá tartozik-e vagy sem. Bohácsi Ferenc községi vezető pár nappal 1945. március 5-e előtt a Magyar Lovaregylet megbízottjaként Debrecenben járt, ahol a belügyminisztériumban még azt a felvilágosítást kapta, hogy a magyar lótenyésztés központjának Alagot jelölték ki, ezért a gazdaságban a munkákat haladéktalanul meg kell indítani. Mivel a Lovaregyletben állítólag angol-amerikai érdekeltség is volt, ezért Bohácsi azt állította, hogy a fegyverszüneti egyezmény betartását ellenőrző bizottság angol és amerikai küldöttei a svájci követség útján utasítani fogják az alagi megszálló orosz csapatokat, hogy a majori munkát ne akadályozzák, sőt támogassák.[4] 1945. március 20-a előtt Czirfusz József alagi nemzeti bizottsági elnök és pár küldött Budapesten megbeszélést folytatott a Lovaregylet megbízottjával, Zichy János Géza gróffal, és az Alagi Nemzeti Bizottság felhatalmazást kapott a Lovaregylettől a földek bérbeadására. Hamarosan Csík József plébános, Czirfusz József és Oláh István megbeszélést tartottak a majori munkásokkal a munka mielőbbi megindításáról.[5] Ezidőtájt érkezhetett meg Alagra a földreform-törvény híre, és legkésőbb 1945. március 27-ig megalakult a Földigénylő Bizottság, melynek elnöke Berecz József harangozó lett, aki a Nemzeti Parasztpárt tagja volt.[6] (Az Alagi Földigénylő Bizottság iratait 1947-ben szabályosan átadták a Fővárosi Földhivatalnak,[7] azonban azok sajnos nem kerültek be a Pest Megyei Levéltárba, így a földosztás helyi eseményeit egyéb közigazgatási iratokból lehet csak rekonstruálni.) Pest megyében az volt a gyakorlat, hogy a potenciális földigénylők az alakuló ülésen közfelkiáltással választották meg a Földigénylő Bizottságot, az elnököt pedig a bizottság maga választotta saját tagságából.[8]

Minden bizonnyal azonnal megindult az igénylők összeírása, és az elkobzásra ítélt földbirtok felmérése, ami komoly idegességet váltott ki a lovaregyleti alkalmazottak között, akik 1945. március 27-én kérték az Alagi Nemzeti Bizottságot, hogy a Lovaregylet alagi birtokát mentesítsék a földreform rendelkezései alól. Úgy érzem érdemes szó szerint idézni a három nappal később írt beadványukat, mert a szövegben pontosan összefoglalták a speciális lovaregyleti birtok jelentőségét:

A Nemzeti Bizottságnak

Alag.

Az Alagon működő versenyló idomárok, hivatásos lovasok, lovászok és pályamunkások nevében alulírottak − a már élőszóval előadott kérésünket írásban megismételve − szabadjon a Nemzeti Bizottságnak tisztelettel átnyújtanunk.

Magyarország mindenkor agrárállam volt és továbbra is az lesz, ahol jelentős tényező a félvér lótenyésztés − megfelelvén kitenyésztettségében európai viszonylatban minden kívánalomnak − évenként nagy számban került exportálásra, ami jelentős bevételt jelentett az országnak. Az említett lótenyésztésnek alapja az angol telivér ló, amelynek egy évszázadot meghaladó − állandóan fokozott, okszerű edzésével − kiválasztás útján állították a tenyésztés szempontjából megfelelő: edzett, jó testalkatú, gyors, ellenálló szervezettel bíró mén és kanca egyedeket a továbbtenyésztés szolgálatába.

Az angol telivér kiválasztását a múlt század eleje óta a Magyar Lovaregylet végezte, és hogy a célt minél jobban szolgálhassa, hogy a magyarországi angol telivér lovak edzését, kiválogatását a legokszerűbben irányíthassa és ellenőrizhesse − vásárolta meg a múlt század végén Alagon a jelenleg is meglévő körülbelül 1150 kat. hold nagyságú birtokát, ami annak idején szélhordta homokbuckákból (állt) − tehát földmívelésre alig alkalmas terület volt. Itt óriási befektetéssel, nagy áldozatokkal a lótenyésztés érdekében olyan eredményeket ért el, ami egész Európában egyedülálló. Ez tette lehetővé, hogy ezen a területen, ezzel a versenyüzemmel és tartozékaival kapcsolatban itt Alagon körülbelül 475 család közel 1600 lélekszámmal becsületes munkájával biztosította és megkereshette a mindennapi kenyerét.

Az Ideiglenes nemzeti Kormány földreform rendelete valószínűtlenné teszi ennek az országos érdeket szolgáló földbirtoknak további fennmaradását, de kétségessé teszi 1600 magyar léleknek a mindennapi megélhetését és kenyerét is. Mi − akik egész életünket ennek a foglalkozásnak szenteltük, és életünket erre rendeztük be − más foglalkozással megélhetésünket biztosítani nem tudjuk − mély tisztelettel kérjük az Alagi Nemzeti Bizottságot, melynek minden tagja ismeri a Magyar Lovaregylet alagi birtokának célját és felhasználását, hasznosítását −tudja azt, hogy hány alagi lakosnak nyújt a rajta folytatott és elsősorban országos érdeket szolgáló üzemmel mindennapi kenyeret − a kérésünk meghallgatása után a mai elgondolás, a mai életfelfogás alapján tegye kérésünket bírálat tárgyává, és ha kérésünket indokoltnak, elfogadhatónak találná − tegyen jelentést az Ideiglenes Nemzeti Kormánynál − hogy szem előtt tartva az országos érdeket és 1600 magyar léleknek a mindennapi kenyerét − lehetőleg mentesítse a Magyar Lovaregylet alagi birtokát a földreform rendelet rendelkezései alól.

Tiszteletteljes kérésünket megismételve − annak szíves meghallgatását és teljesítését remélve − vagyunk a Nemzeti Bizottságnak mindenkor szolgálatra készen:

Alag 1945. március hó 30-án

Kertész Sándor, Katona Lajos, Balogh János, Esch Győző idomárok Klimscha Albert, Schejbal József, Keszthelyi István, Rózsa László, Szokolai István hivatásos lovasok

Schinogl István, Kelemen András, Laczházy Péter, Torda Mihály, Gregor János lovászok

Oláh Gábor, Szakács István, Gyurkovszki János, Nahoczki János, Tolvaj János pályamunkások[9]

A Nemzeti Bizottság március 27-én megígérte, hogy az ügy érdekében megkeresi a Budapestre költöző Földművelési Minisztériumot, és egyúttal felkérte a helyi Földigénylő Bizottságot, hogy várja meg a Nemzeti Bizottság előterjesztését, és addig a földosztás ügyében ne tegyen lépéseket![10] Ezzel párhuzamosan, az alagi birtok megmentése érdekében a Lovaregylet is beadott egy-egy kérvényt a földművelésügyi miniszternek és az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak.[11] Ennek ellenére ekkor már javában folyt a parcellák kimérése, hiszen félő volt, hogy elkésnek a vetéssel. Az egész folyamatot ironikus módon a szovjetek közbelépése akasztotta meg. Az oroszok ugyanis április elején a Lovaregylet már kiparcellázott földjeiből 71 katasztrális holdat lefoglaltak kertészet és legeltetés céljára.[12] Fichtner Károly lovaregyleti pálya és gazdasági felügyelő április 9-én egy tolmáccsal kiment az oroszokhoz, hogy meggyőzze őket, a Lovaregylet birtokából kiosztott földeket mind kisemberek kapják, és ha a kiosztott területből elvonunk tőlük, az komoly elégedetlenséget fog szítani. Az orosz katonák persze nem voltak hajlandók ezt tudomásul venni, és kifejtették, hogy a 25 hektárnyi kertészet mellett valójában az összes legeltethető területet lefoglalják a Szovjet Hadsereg részére, panaszt tenni pedig a Britannia Szállóban lévő parancsnokságon lehet.[13]

Közben április 25-én a vármegyei nemzeti bizottságon keresztül megérkezett Alagra Nagy Imre földművelésügyi miniszter 567/eln.1945.III./2 sz. leirata, melyben a Magyar Lovaregylet kezelésében lévő teljes, 1200 holdas alagi birtokot mintagazdaság kialakítása céljából mentesítette a földosztás és igénylés alól, a felépítmények bontását pedig megtiltotta.[14] Az Alagi Nemzeti Bizottság erre azt jelentette a vármegye felé, hogy a birtokból már 670 holdnyi (sic!) művelésre alkalmas terület szétosztatott a lovaregyleti cselédség között, és ezeken a földeken a termelés is megkezdődött! Mindkét állítás legjobb esetben is csak a vágyak kategóriájába tartozhatott, ám az Alagi Nemzeti Bizottság arra kérte a vármegyei nemzeti bizottságot, hogy a felosztás helybenhagyása mellett tegyen előterjesztést a földművelési miniszternél.

Az oroszok jelenléte miatt viszont lényegében ellehetetlenült a földosztás, és sajnos az élelemtermelés is. Alag területén 1946 tavaszán, nyarán, őszén még kb. 5-8000 szovjet katona tartózkodott,[15] és 1946. novemberéig a teljes lovaregyleti birtokból kb. 720 holdat használtak legelőnek, földművelés céljára, reptérnek, lőszerraktári barakkoknak, bunkereknek, szarvasmarha-, sertés- és juhakloknak.[16]

Az alagi földigénylők egyetlen megmaradt összeírási ívét 1946. március 20. és 22. közt tették közszemlére a községházán, ellene felszólalás nem történt. (Az összeírási ívet lapunk 10-12. oldalán közöljük. – szerk.) Összesen 63 természetes személy igényelt − gyermekei számának figyelembe vételével − 4-10 hold földet. Mindannyian a Lovaregylet gazdasági alkalmazottai voltak, és döntő többségük házhelyigénylést is beadott. Rajtuk kívül az alagi református, római katolikus és az evangélikus egyházközség szintén igényelt egyenként 5 hold földet és házhelyet.[17] Végül kb. 456 katasztrális holdon 61 új gazda tudta megkezdeni a termelési munkát igásállomány nélkül 1946 őszén úgy, hogy még a kenyérgabonájukat is elvetették, hogy a felsőbb hatóságok által előírt vetésterületet teljesíteni tudják.[18]

Valamikor 1946 folyamán nem várt szereplők tűntek fel, mégpedig az Istvántelki MÁV Főműhely munkásai, akik megalapították a Szabadságligeti Házhelyigénylő Bizottságot, és Réti pályán a Lovaregylet ingatlanából 135 katasztrális holdat kaptak 620 házhely kialakítására. Ezt tekinthetjük a mai Dunakeszi Alsó genezisének. A parcellázási karókat már 1946 őszén leverték, de azokat télen ellopták, ezért a felmérést és felosztást 1947 tavaszán újra kellett kezdeni.[19] Az alagi új gazdák nem igazán nézték jó szemmel ezt a parcellázást, mert többen közülük Réti pályán laktak, és ott is kaptak földet. Alagi házhelyigénylők között a Lovaregylet birtokából 1947. szeptember 5-ig kb. 52 holdat osztottak ki.[20] Magának a Lovaregyletnek 1947. február 10-i kimutatás alapján 508 katasztrális hold 1352 négyszögöl maradt.[21] Az Alagi Földigénylő Bizottság 1947. február 1-ig, megszüntetéséig működött, és Berecz József elnök április 9-én adta át a Földigénylő Bizottság iratait a községi elöljáróságnak.[22]

Levéltári források:

• Magyar Nemzeti Levéltár–Pest Megyei Levéltára: (MNL-PML) XVII. 42. Alagi Nemzeti Bizottság iratai.
• MNL-PML V. 1003 D b. Alag képviselőtestületi iratok, elöljárósági iratok, közigazgatási iratok 1945-1949.

MNL-PML V.1003 D b. 4300/1947 iratok között: Földigénylők összeírási íve a 600/1945. M.E.sz. rendelet alapján jelentkezettekről. Alag község, Váci járás, Pest vármegye 1946. március.

Összesen 419 katasztrális hold 800 négyszögöl

Igénylő tulajdonában lévő szántó, rét: id. Hegedüs János 3 hold, Bánszki Pál 1 hold, Nagy András 2 hold, Grezner József 1, Sós Bálint 1.5 hold, Bohács Mihály 3 hold, Agócs István 2 hold, Hajdu Balázs 2 hold, Pallagi József 3 hold, Jóvér József 1 hold, Elekes István 1 hold.

Várható örökrésze a törvényes öröklés rendje szerint kat. holdban: Dukay Sándor 3 hold, Károlyi Pál 1 hold, Kovács Lajos 1 hold, ifj Pálfi István 1 hold, Gliszta János 1.5 hold, Hajdu Balázs 2 hold.

Alag község földigénylőinek összeírási íve 1946. évi március hó 20., 21., és 22-én közszemlére volt kitéve a községházán és ellene felszólalás nem történt.

Alag, 1946. március hó 26.

(Ezt a juttatási névsort a Fővárosi Földbirtokrendező Tanács a 2077/1946 sz. határozatával jóváhagyta 1946. július 20-án.)

JEGYZETEK

[1] MNL-PML V. 1003. D b 918/1946.
[2] A Magyar Lovaregylet 1945. szeptember 1-én megtartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. Az eredeti dokumentum Hesp József tulajdonában van.
[3] Balázs Gábor, A földigénylő Bizottságok működése Pest megyében 1945-1947. In.: Tanulmányok Pest Megye Múltjából II, szerk. Halász Csilla, Tóth Judit, Bp. Pest Megyei Levéltár, 2007 (Pest Megye Múltjából, 13) 141. Továbbiakban Balázs 2007.
[4] MNL-PML XVII 42. Alagi Nemzeti Bizottság, 1945. március 5-i jegyzőkönyv, 3. pont.
[5] MNL-PML XVII 42. Alagi Nemzeti Bizottság, 1945. március 20-i jegyzőkönyv, 13. pont.
[6] MNL-PML V. 1003. D b 1160/1947; 4300/1947. MNL-PML XVII 42. Alagi Nemzeti Bizottság, 1946. március 5-i jegyzőkönyv, 19. pont.
[7] MNL-PML V. 1003. D b 1160/1947.
[8] Balázs 2007. 145.
[9] MNL-PML XVII 42. 315/1945 számú iratok között.
[10] MNL-PML XVII 42. Alagi Nemzeti Bizottság, 1945. március 27-i jegyzőkönyv, 9. pont.
[11] Rapaich 1945. április 10-én kelt levele Fichtner Károlyhoz. Az eredeti dokumentum Hesp József tulajdonában.
[12] MNL-PML XVII 42. Alagi Nemzeti Bizottság, 1945. április 11-i jegyzőkönyv, 6. pont.
[13] MNL-PML XVII 42. 315/1945. számú iratok között: Fichtner Károly levele az Alagi Nemzeti Bizottsághoz.
[14] MNL-PML XVII 42. 315/1945 számú iratok között.
[15] MNL-PML V. 1003. D b 91/1947.
[16] MNL-PML V. 1003. D b 370/1947.
[17] MNL-PML V. 1003. D b 4300/1947. számú iratok között. Földigénylők összeírási íve a 600/1945. M.E.sz. rendelet alapján jelentkezettekről. 1946. március 26.
[18] MNL-PML V. 1003. D b 91/1947; 3701/1947.
[19] MNL-PML V. 1003. D b 1890/1947; 2149/1947.
[20] MNL-PML V. 1003. D b 3701/1947.
[21] Szántóföld 128 hold 1154 négyszögöl; Kert az egyes telepeken 5 hold, 1102 négyszögöl; Rét (az öntözés alatt tartott gyeppályák) 35 hold 321 négyszögöl; Szőlő 202 négyszögöl; Legelő (a pályák közötti jártatók és utak menti gyepes részek) 168 hold 494 négyszögöl; Erdő (kisebb erdőrészek és fásítások teljesen kiirtva) 67 hold 1337 négyszögöl. MNL-PML V. 1003. D b 598/1947.
[22] MNL-PML V. 1003. D b 773/1947; 1160/1947.