Lőrincz Róbert

A Dunakeszire és Alagra érkezett trianoni menekültek névsora

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 12. évfolyam 1. szám (2019. szeptember), 5-7. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

Az első világháborút követő megszállás, majd a trianoni döntés következtében menekültek áradata indult el a békediktátum alapján hazánktól elcsatolt területekről. 1918 és 1928 között több mint 400 000 ember érkezett az utódállamokból Magyarországra. Az amúgy is kritikus politikai, társadalmi és gazdasági helyzetbe került, megcsonkított állam ezt a hatalmas tömeget képtelen volt – főképp ilyen rövid idő alatt – munkához és lakóhelyhez juttatni. Az addig társadalmi megbecsülésnek örvendő – korábban túlnyomórészt állami vagy magántisztviselői alkalmazásban álló – menekültek szinte elképzelhetetlen egzisztenciális körülmények közé kerültek. Sokak a budapesti, illetve vidéki vasútállomások vágányaira félretolt vagonokban éltek, másokat tömegszállásokon, barakkokban, kaszárnyákban szállásoltak el. Az állam több ponton is igyekezett a vonattal érkező és főként Budapestre tartó emberárad regisztrálására, szétosztására. A határon történő átlépéskor nyilatkozni kellett a menekülés okáról és céljáról. Második ellenőrzési pontként a gyűjtőkörzetek központjai, Miskolc, Debrecen, Szeged, Kaposvár Székesfehérvár és Szombathely szolgáltak. Harmadik veszteglőhelyként a belső körzetek kisebb településeinek – például Hatvan, Cegléd, Komárom vagy Dunakeszi- Alag – állomásait jelölték ki, melyek feladata ugyancsak a fővárosba igyekvők feltartóztatása volt.

A közelmúltban az MTA Lendület programjának Trianon 100 Kutatócsoportja (együttműködve Dékány Istvánnal, a Trianoni árvák című könyv szerzőjével és a Noran Libro Kiadóval) egy több mint 15 000 névből álló adatbázist publikált az interneten, amely az 1918 és 1928 között Magyarországra érkezett menekültek adatait tartalmazza. A menekültek neve mellett a korábbi lakóhelyük, foglalkozásuk, a velük érkező családtagjaik száma és Magyarországra érkezésük helye is kereshető formában tárul a nagyközönség elé. Az adatbázist hivatalos összeírások, levéltári források, a helyi sajtó, valamint a menekültek érkezését 1920–1921-ben dokumentáló Erdélyi Hírek című lap alapján állította össze a szerző és a kutatócsoport.

A következőkben a Dunakeszire és Alagra került menekültek listáját közöljük. Ahogy fentebb már említettük, a két település közös vasútállomása fontos pontja volt a fővárosba tartó emberáradat regisztrációjára és elszállásolására kijelölt helyeknek. Arról, hogy az ide érkezett menekültek közül hányan telepedtek le végleg a két községben, nincsen adatunk, de az itt közölt névsor alapján a közeljövőben talán erre is választ kaphatunk.

Menekült család szállása egy pályaudvaron álló tehervagonban
(forrás: http://gallery.hungaricana.hu)

FORRÁSOK

http://trianon100.hu/menekultek
Szakáll Lászlóné−Kerekes Dóra: A dunakeszi Jézus Szívetemplom és egyházközség története. 75 éves a dunakeszi Jézus Szíve- templom. Dunakeszi, 2019. 9-12.
Bruckner Éva: Vagon- és barakkvárosok. A trianoni utódállamok menekültjeinek életkörülményei. In: Polgári Szemle, 2017/1-3., 243-255.
Szűts István Gergely: Elűzöttek. Menekültek, optánsok és vagonlakók. In: Rubicon, 2017/7-8., 52-61.